Vadul örvénylő elmúlások
(saját grafika)
Pillantásod, mint távoli csillagzat
Fénye rám terült - simulva beleszőtt
Időtlenséget, vadul örvénylő
Elmúlások szimpla látomásait,
Hajnali ébredésekből felfénylő
Kialvatlan álmaink százait.
A sötéthez egy kis csillogást adunk,
Figyeli a hallgatást, fű sem zizzen.
Derengve zárta kopott kapuját -
A hunyó világba burkolt tanúját.
Retinán szőtt dagerrotípiák
Letörölhetetlen sötét rétege;
Tornyokban - a szűkszavú novíciák
Vecsernyére készülő éneke
Hallgatag barnájában az estének
Felissza hangunk a bágyadt hallgatás,
Ráfeszül álmunk a málló csodára,
Hol néha a hamis igazat ás,
Kutatjuk, de nem jutunk a nyomára.
Mint bársonnyal szőtt feslett vétkeim,
Hol levetett múltam képei álltak,
Árnyak takarták a hajnal székein,
Int, a függönyön játszó teremtés
Rám néz, körbe jár, és itt van még velem,
Mire hozzám érne - valamit üzen:
Hajnali pára ringatja, talán
Vágyak feszülnek málló csodáinkon,
Földbe izzadt requiem oldalán
Pihen, míg az idő - kottáinkon
Átírja azt a pár akkordot dalán.
- Pekka alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges