VÉTÓ
A megbocsátás lődörög,
nincs felhő országom fölött,
nem porzik földem talp alatt,
legény októbert süt a Nap.
Ma megint öltek. Hallgatom,
ki lőtte jó kedvem agyon.
szétkürtölgetik a hibát
azon nyomban a médiák.
Egyedül tán az óceán
emel vétót a csönd jogán,
sót kínlódnak a könnyei,
és kék bolygónyi homlokán,
a gond redője oly sovány,
hogy bármit elhiszek neki.
- Mityka alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges