• копирайтинг
  • копирайтер
  • SEO копирайтинг, сео копирайтинг
  • рерайтинг
  • контент для сайта
  • наполнение сайта
  • написание статей, статьи на заказ
  • рекламная кампания
  • обслуживание сайтов
  • биржа статей
  • пресс-релизы
  • копирайт, копирайтеры
  • A véletlen zongorafutamai

    |
    Kovács-Cohner Róbert képe

    Talán soha nem is volt esélyünk
    Azon a holdfényes sors-éjszakán
    Egymás mellett pihentünk némán
    Száz harc után
    És ezer harc előtt

    Tudtuk: élünk
    Az utca különös-nyugodtan fénylett
    Előttünk, amint a domb tövében
    Álltunk
    A fagyott lámpák borították
    Földöntúli, magányos fénybe
    A házak álmát reggelig
    Egy néma soha el nem játszott zongorafutamot
    Kergetett a szél a pocsolyák fölé
    Meg-megállt, majd a derengő éjjelen
    Sírni kezdett, mert soha meg nem születhetett
    Sok mindenki meghalt, sok minden változott
    De mi még ott voltunk
    Te a pocsolya fölött álltál
    Hajad folyóvá fújta a szél
    Nem tudtál megszólalni
    De a szemed különösen fénylett
    Belenéztél a vízbe
    A sodró idő tükrében nézted magad
    Arcod, mit a tiédnek hittél eddig
    Szomorúan nézted a múltat és a jövőt
    Vonásaid a néma vízen
    A véletlent formázták
    Csepp hullott a vízbe és
    Arcod elmosódott, másévá lett
    Szertefoszlott az 'én'
    Felém jöttél
    S én szemedbe nézve
    Megérthettem magam
    Az életet
    És hogy ez az este
    A véletlen szimfóniájának
    Félhangja csak
    És ettől olyan gyönyörű
    Megértettem az este furcsa derengését
    Megértettem szemed ragyogását
    Megértettem, hogy ez a perc minden
    Mert rám nézel
    Megértettem, hogy ez az este az űr
    Aztán éjjel ébren fekszem melletted
    S úgy zokogok, mint egy csecsemő
    Némán, világító cigarettával a kezemben
    Kilépek az erkélyre
    Te benn alszol még holnapig
    Megjegyzem magamnak alakod
    A párnát fejed alatt
    A ráomló, összekócolódott hajad
    A ráncokat bőrödön
    Nézlek
    Most minden olyan békés
    Még holnapig
    Mintha minden elbújna előlem
    Ami fontos, amit érezhetnék
    Mintha rám omlana a világ
    Semmi értelme
    Valami még hiányzik
    Honnan jöttünk?
    Miért találkoztunk most?
    Miért állt meg az idő hirtelen?
    Miért nem maradhat valami jelen,
    Miért lesz ez holnapra emlék?
    Még előttünk hosszú évek végtelen sora
    Ezer élmény
    Ezer szín
    És ezer derengő utca
    De minek
    Ha lassan mindent elfelejtünk
    Én is elfelejtem az alakod
    A párnát ölelő hajad
    Halványuló emlék lesz
    Régen féltem a haláltól
    De már rájöttem:
    A kérdésekre nincsenek válaszok
    Élek
    Amíg el nem tűnünk
    Nyomtalanul
    Külön-külön sodródva
    Öregedve
    Csupán egy csodás véletlen
    Ez az este
    Régen féltem a haláltól
    Csak ne engedd hogy elfelejtselek
    Most aludj csak
    Én átölellek
    Hallod, kint a szél
    Hogy fújja felénk
    S hogyan fújja el
    A zongorafutam hamiskás hangjait
    Rólunk szólnak
    Arról, hogy minden perc tarthat örökké
    Arról, hogy soha nem múlik el semmi
    Arról, hogy holnap már nem leszek veled
    De most itt vagyok
    Arról, hogy nap mint nap
    Ezer elágazáson válunk el
    Száz képzelt baráttól, szeretőtől
    És nem látjuk őket többé soha
    És minden nap máshol ébredünk
    Arról zenél
    Hogy percenként
    Véletleneken múlik az életünk
    Kire nézünk rá
    Kit nem veszünk észre
    Ki mellett megyünk el
    Ha nem ülök le egyszer egy árnyékos,
    Tavaszi lépcsőre,
    És te nem követed azt a régről ismerős illatot
    Tán soha nem találkozunk
    Minden nap másképp ébredünk
    Ezer epizódot sorsnak hihetünk
    És akkor azzá is válik
    Az égre nézek
    Erre a megismételhetetlen, furcsán derengő éjre
    Csak így történhetett
    Ezer véletlen láncolatán át
    Csak ez az este lehetett
    Csak az az utca
    Csak az a furcsa ragyogás a szemedben
    Egy pillanatra találkoznak
    Életünk nyikorgó kenderkötelei
    Maga az élet
    Éppen itt állok az erkélyen
    Kezemben a cigarettával
    És a szobában éppen te
    éppen most
    Minden pillanat Istent mutatja
    Mert éppen úgy történik
    Éppen ezt választottuk
    Aztán lementem sétálni
    A rakparton lépdeltem a köveken
    Hagytam, hogy lábam vezessen,
    És az, hogy minden második kőre léptem
    Aztán váratlanul a harmadikra
    Egész életem meghatározza
    És már nem mehetek vissza
    Egy másik úton
    Ahol a rakpart összes kövére léptem
    Néha meg-megállok
    Felnézek és nem értem
    Vállaimra fekszik az ég
    S úgy érzem rám szakad a világ
    Süketítő robajjal
    Úgy érzem, felelős vagyok,
    Nem szabadott volna megállnom, és felnéznem
    Úgy érzem a felelősségem a
    Véletlen szimfóniájának
    Tökéletes esetlegességéből ered
    Balra nézek
    És a Dunán látok elúszni egy gallyat
    A partra lépek
    És kiemelem a vízből
    Hazaviszem
    Elindulok és ahogy az egyik sarkon
    Találomra befordulok
    Egy asszony jön szembe
    Rám néz egy pillanatig
    Majd tovább siet
    Hazamegyek
    Te még ott alszol
    Én az erkélyre lépek újra
    Látom magam az idő tükrében
    Véletlenül lettem
    Véletlenül itt vagyok
    Arcom a hullámokban változik
    Másokévá lesz
    A szél ami most a te gyönyörű hajad
    Mozgatja
    Jövőre már máshol fúj le egy levelet a fáról
    De most itt vagyunk
    Átölellek
    Beléd ölelem közös életünk
    Közös gyermekünk
    Közös öregkorunk
    Te kinyitod a szemed,
    Rám nézel,
    És öröknek képzelem a percet
    És Istent látom szemedben
    Ordítanék de nem jön ki hang a torkomon
    Hogy itt vagyunk ketten
    Hogy itt pihenünk száz harc után
    És ezer harc előtt
    A véletlen csodája
    És ettől szebb, mint ha lenne
    Gondviselés
    A céltalan, szédítő táncban
    Ez a kis csend
    Ez a véletlen, szótlan, örökké tartó dermedt éjjel
    Értelmetlenül,
    Ez a múló pillanat
    Nem jelent semmit
    És így jelent mindent
    Ez a pillanat
    Megszületett
    És benne megszületett Isten
    Rám nézel, és elmosolyodsz
    Majd újra álomba merülsz
    Álmodsz talán egy másik életről
    Ahol együtt maradunk
    Örökre
    Álmodj csak
    Álmodj örököt reggelig
    Holnapra elfelejtesz
    Elfelejted a vöröset, a sárgát, a régi illatot,
    A régi lépcsőt,
    A fagyott fényű éjszakát
    Így kellett legyen
    Most még itt vagy
    És itt vagyok én is
    A szemedbe nézek
    És mindent megértek
    Ez a véletlen zongorafutam a sors
    És mindegy hogy elmúlik
    Most itt vagy
    És itt vagyok
    Most
    Nézz még rám
    Ölellek
    Maradj így
    Így maradtál meg bennem
    Soha többet nem láttalak
    Te ezer percet éltél sorsnak
    És én is percente hagytam el elmúlt perceim
    A véletlenben találtam életre
    Az esetlegesség vált értékké
    Külön-külön száguldunk céltalan
    A kietlen tömegben
    Ezer arc között magányosan a halálig
    És majd lehet, hogy egyszer, távol,
    A sodró arcok, illatok, a választott
    Utak erdejében
    Rám gondolsz,
    Mert valahol távol a szélben állsz,
    És szemed valahol

    felcsillan talán

    ahogy a szellő feléd sodorja,

    s te meghallod

    a véletlen zongorafutamait

    2003

  • копирайтинг
  • рерайтинг
  • рекламные статьи
  • слоган
  • нейминг
  • сео копирайтинг, SEO копирайтинг