Végzetünk a lét
„Ti ugyanis nem tapintható hegyhez és lángoló tűzhöz járultatok, sem homályhoz, sötétséghez, szélvészhez,vagy trombitaharsogáshoz és szózatok hangjához.” (18-19a.)
Amíg sorsunk fonalát szótlanul
szövik valahol,
rejtélyes, néma jelenés,
képlékeny illúzió az életünk csupán;
körös-körül számtalan torz,
öntelt látomás, káprázat és vízió
bambul és szédít gonosz törpeként
létünk hatalmas kőfalán,
elhallgatva végzetünk őstitkait,
hogy mennyi lecke, próba
és néha balszerencse vár az út során.
Ámítanak – s mi hisszük talán –
hogy nem létező szó a „fonák”,
s hogy nem színehagyott, de tündéri
e világ, és elrendeltetés, hogy szerencsés
csillagzat alatt, puha vánkoson
álmodhatjuk a ránk váró,
milliárd életcsodát.
- gosivali alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges