...a végtelent
Virágillatú, titkokat suttogó tavaszban, feléd indultam.
Üde zöld utak víz mellett, part alatt kanyarognak.
Tudni kellene pontosan merre, hol talállak.
Madarak énekét hallgatom, benne van tán' minden
- a mai napról mesél.
Mégis oly messze a cél,
mögöttem már minden szép pillanat.
*
Hitem lassan alig... apró sóhaj kérlel:
Lehetne úgy, ahogy nem szabad...
Mert mindig a lehetetlent akartam,
virágot, utakat, színeket, s a végtelent -
- Sonkoly Éva alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges