A végtelen
Várni, mindig csak várni,
a holnapot, a jövő hetet,
azt, aki már nem lehetek.
Türelemmel nézni az eget,
felleget. Halad a világ, tavasz,
nyár, új napok, évek. Ott a
határ, majd valahol. Addig,
nem tovább. Rész-egész,
tudni kell, hol hibáztam el,
de addig oda-vissza, bár
lehetne! Az utak? - hisz
úton vagyunk mind - Szóval
az utak összefutnak. Lehet
elmegyek melletted, cél nem
te voltál, csak egy állomás,
megálló, kilátással. Nézd a
vonuló felhők feletti közhelyet,
a kék eget! Tudod valakit mindig
vár ott. távol - a láthatár...
- Sonkoly Éva alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges