A végtelen
Várni, mindig csak várni,
a holnapot, a jövő hetet,
azt, aki már nem lehetek.
Türelemmel nézni az eget,
felleget. Halad a világ, ősz,
tél, új napok, évek, s ott
a határ, majd valahol. Addig,
nem tovább, rész-egész.
Tudni kell, hol hibáztam el,
de addig, oda -vissza, bár
lehetne, de az utak?
- hisz úton vagyunk mind -
Szóval az utak, csak néha
találkoznak. Lehet elmegyek
melletted, hisz a cél ...
nem te voltál, csak egy
állomás, megálló, szebb
kilátás...
*
Nézd a vonuló felhők feletti
közhelyet, a kék eget,
valakit mindig vár, ott
a végtelen, távoli
- szemhatár.
- Sonkoly Éva alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges