Vártalak
Öreg tó jégzöld vizét
paskolja a nyári zápor
a víztükör fodrai nevetnek
fényes tűktől ragyásak
Várlak Rimbaud ugye eljössz
sétám a felhőszőnyeg alatt
füstös álmok kéjes égi tánca
kamilla szirmait tépkedem
kétkedve tán meg félve is
gyere hozzám rímeiddel
lépteim neved kopogják
letépek egy falevelet
nézem a platánok kérgét
mi nők tudunk csak így várni
titkos mosollyal arcunkon
amit csak néha lát egy férfi
az északi szél eget töröl
és kéjesen türkizzé csókolja
a kamilla virága tenyeremen
sárgán búsong
lágyan megsimítom
és egy madár röptében gyönyörködöm
- istenem de szép
és itt vagy hirtelen mögöttem
kipirult arccal
rongyosan
s a szellő bolondos kósza fürtjeid
homlokod redőibe fújja
majd lágy mollba simítja nekem
köpenyed látom eszmévé szakadt
zsebeden lyuk mesél
csak a szemed látom
kóborlásaidra estharmat csöppje hull
a kobalt ég alatt
- elmém rögzítette pillanat:
a tópart zöldje
szemed fénye
borostyán a fán
kamilla
a víz fodrozódása
és a hangod
én is vártalak - suttogod
és a végtelenbe szárnyaló
Pegazusra mutatsz
- Blues alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges