• копирайтинг
  • копирайтер
  • SEO копирайтинг, сео копирайтинг
  • рерайтинг
  • контент для сайта
  • наполнение сайта
  • написание статей, статьи на заказ
  • рекламная кампания
  • обслуживание сайтов
  • биржа статей
  • пресс-релизы
  • копирайт, копирайтеры
  • Váradi séták 5

    |
    Bige Szabolcs Csaba képe

    Az utca, mely ma Orsova* nevet visel, beletorkollik a Széles* utcába. Ez pedig a Püspöki palotától a Körös folyóig húzódik. Széles, mert a korabeli Várad valóban legszélesebb utcája volt. A folyón, az utca végénél nagy vashíd állt, a Széles utcai híd, épült 1913-ban. Alatta csendesen folyt a Körös vize, ki gondolta volna, hogy egyszer úgy megduzzad, mint 1981-ben, és a Nagyvárad címerével díszített szép hidat annyira megrongálja, hogy le kell bontani. Gyermekkoromban ellenben még ott állt fenségesen, s szerintünk Budapest is megirigyelhette volna. Jó horgászó helynek hittük a híd alatti csendes vizet, és sokszor órákig áztattuk a zsinórt, de hiába reménykedtünk eredmény ritkán mutatkozott. Így aztán inkább elmentünk fürödni a feljebb levő „lóúsztató” mélyebb vizébe.
    Egyik alkalommal a Pesten lakó unokaöcsém is – aki nyári szünidejét töltötte nálunk – kijött velünk a Körösre.
    - Tudsz úszni? – kérdeztem gyanakodva, mikor megláttam a sebesen hömpölygő folyót.
    - Még kérded? – sértődött meg -. Tagja vagyok a kerületi úszó szakosztálynak. Versenyekre is szoktam járni!
    - Akkor szüret! Gyerünk, ússzunk át a túlsó partra! – s már vetettem is bele magam a vízbe.
    Unokaöcsém szép, szabályos startfejessel ugrott, és stílusos gyorsúszással kezdte szelni a hullámokat. Mi pedig a barátommal ketten a lassú, de eredményes úgynevezett tengerészúszással igyekeztünk tartani a tempót és az irányt a sodrás ellenében. Az eredmény az lett, hogy míg minket alig sodort lennebb a folyó, addig az öcskös jó tizenöt-húsz méterrel alattunk ért partot.
    - Hű, hát ez sodor! - panaszkodott prüszkölve.
    - Sodor bizony – bologattam.
    A hidat, a Köröst már láttuk, most nézzük meg, milyen emlékezetes helyek találhatók a Széles utcában. Mindjárt itt látható a Kis-piac.
    Jó időtöltés volt a hétfői, vagy pénteki piacnapokon a forgatagban kószálni. Ezeken a napokon jöttek fel a falusiak saját termékeikkel, de a hét többi napján is folyt árusítás, de csak a kofák tartózkodtak kint ilyenkor. Persze ők drágábban adták az árut, mint a termelők, de akinek kellett, úgyis megvette. Meg aztán tudták kínálni is a portékát, nem úgy, mint a szerényebb falusiak, akik örültek, ha minél hamarabb szabadulhattak, és mehettek haza a gazdaságba. Kora reggel, mikor érkeztek, aki nem volt rest kimenni, sokkal olcsóbban vásárolhatott tőlük.
    Sógornőm édesanyja is így tett. Péntek reggel korán már ott volt, mikor a szekerek érkeztek. Az állomáson társzekér várta a vonattal érkező kosaras-batyus asszonyokat, és pár lejért elvitte őket a piacra. Ahogy lepakoltak, megjelentek a korán kelő vásárlók, meg a kofák. Szóval, Annus néni a kofák előtt megvett egy szép kövér libát, haza vitte – a közeli Fürdő utcában lakott -, levágta, megpucolta, a máját kivette, s amíg sült-főtt a másnapi, vagy vasárnapi ebéd, visszament a májjal a piacra. A későn kelő „naccságák” pedig örömmel megvették a szép, friss libamájat. Visszajött belőle az egész liba az ára…
    Az utca túlsó oldalán, a Püspöki palota felé menet egy emeletes szecessziós épület tűnik fel, és már messziről hallatszik is, hogy nem közönséges épületről lehet szó - hangos gyereksírás szűrődik ki a nyitott ablakokon. Valóban, ez a Szent Józsefről elnevezett gyermekkorház (mi csak Szent Jóskának hívtuk), földszínjén gyógyszertárral. 1931-ben nyitotta meg kapuit a kis betegek előtt, a patika pedig 1933-ban. Feljegyzi a várostörténelem, hogy abban az évben húszra nőtt Nagyváradon a gyógyszertárak száma és ezzel ebből a szempontból első helyre került Erdélyben.
    A gyermekkórház 1969-ig működött itt, amikor is átadták az új létesítményt a város nyugati térségében, mely azóta klinikai rangra emelkedett.
    Sokszor hallgattam a kis betegek panasz hangját, mikor nagynénémet látogattam a gyógyszertárban. Ott volt évekig gyógyszerész, amíg le nem tette a főgyógyszerészi vizsgát, ötvenöt éves korában. Én akkor már egyetemi hallgató voltam és ugyanakkor tanultam a „tudományos szocializmus” nevű csoda tantárgyat, amikor neki is hasonlóból kellett vizsgára készülnie. Sokat kacagtunk együtt a kimondhatatlan empíriokriticizmuson*. Még szerencse, hogy humorosan fogta fel a lehetetlen helyzetet, amennyiben egy komoly gyógyszerész-szakvizsgán abból fog majd jeleskedni, hogy „egy lépés előre, két lépés hátra”*. Természetesen sikerrel vette ezt az akadályt is, és kinevezték vezető gyógyszerésznek a Schlauch kert* melletti gyógyszertárba.
    A Schlauch kertről jut eszembe kedves unokaöcsém: a háború után a szép kertet Petőfi park névre keresztelték. Sétányok és mesterséges tavacskák barlangokkal, hidakkal tarkítva tették izgalmassá a gyermekek számára a kerti sétákat. Nos, a kicsi – négy-ötéves korában – nagymamájával sokat sétált a parkban. A kérdésre, hogy „hol voltatok?” – így válaszolt: „a befőtti parkban”. „Az nem befőtti, hanem Petőfi!” – oktattam. „Nem jól tudod, Szabolcska!” – jött a logikus válasz – „a Petőfit nem tudom mi, de a befőtt finom.”
    Nem célom most a park történetét ismertetni (majd máskor - talán), de néhány szót mégis említenék Dr. Schlauch Lőrinc (1824 – 1902) nagyváradi bíborosról. Hozzá fűződik a park korábbi elnevezése, és ő készítteti el Szent László mellszobrát – hermáját - egy budapesti ötvösművésszel. A nagy tudású papi személyt – a MTA tagját - foglalkoztatta többek között a bukovinai és csángó magyarok sorsa is*. Szívügyének tartotta a kert gondozását, melyet a vatikáni Castelgandolfo mintájára rendeztetett be, mely évszázadok óta a pápák hivatalos nyári rezidenciájának helye.
    A gyógyszertárral szemben nyílik az Úri utca, be is fordulhatunk, hogy hazafelé vegyük az irányt…
    ………….
    *- Orsova – város a mai Romániában, a Cserna-folyó dunai torkolatától délre a Duna bal partján, ma nem a régi helyén áll, mert azt elöntötte a felduzzasztott Duna, akár csak Ada Kaleh szigetét.
    - Széles utca mai neve Menomorut, (azaz magyarul Mén Marót)
    - empíriokriticizmus – filozófiai irányzat a XIX. Sz. végén és XX. Sz. elején. Lenin bírálta a "Materializmus és empíriokriticizmus" című munkájában
    - egy lépés előre, két lépés hátra – Vlagyimir Iljics Lenin mondása.
    - Schlauch kert – mai nevén Petőfi park.
    - Dr. Schlauch Lőrinc: „A bukovinai és csángó magyarok és a Szent László Társulat” (Bp., 1884)

  • копирайтинг
  • рерайтинг
  • рекламные статьи
  • слоган
  • нейминг
  • сео копирайтинг, SEO копирайтинг