Szemrehányással én sosem illetnélek.
Még csak nem is panaszlom, egyszerűen tény:
egyre nehezebb versbe írnom téged.
Megírtalak már. Jóformán. Ez a kemény
megszorítás tompítja tán az állítás
élét, s a pontosság miatt is indokolt.
Mert bárhogy igyekeztem, nem lehet vitás,
minden sorom pusztán egy változatról szólt.
Arról, amilyennek láthattalak volna.
S persze látnálak ma is, ha úgy alakul.
Mellé írtam magam, nem kifogásolta,
mert nem is tehette. Mondjuk ki magyarul:
lehetséges, ám nem realizálódott
a karakter, akit ismerhetni vélek,
másutt, mint a versben. Lehetek csalódott,
de szemrehányással sosem illetnélek.