tudom
délután
csöndben beszéltem hozzád
nálam is csöndesebben válaszoltál
pár percig tartott
amíg rájöttem
ezek már nem mi vagyunk
hanem te meg én
külön
nem is tudom mi fájt jobban
a csend vagy a szó...
s bár tudom
hogy irányítható minden gondolat
de mégis
meddig bírják az érzékszervek
a mozdulatlanságot
tudod
van amikor egyáltalán nem értem
miért jár olyan kitartóan
egy vonagló test nyomában lelkem
este lett
mély vagyok
csak ülök messze
messze tőlem
dörren az ég
fél pohár bor
égő szemek
hosszan és lassan
imádkozom
mindig belekeveredsz
ott vagy
még az Ámen előtt
tudom
egyszer majd alig fog fájni
most mozdulatlanná gömbölyödve
nézem a pirkadatot
éppen rám hasonlít
köd van
arcomon
küzdelmem nyomai
igazából kimondhatatlan
és megfoghatatlan
picit félelmetes
s talán érthetetlen
valójában
teljesen értelmetlen
hogy minden úgy van ahogy van
tudom
egyszer majd alig fog fájni
jaj de úgy félek
hogy vége lesz
e versnek
mert még el akarom mondani
hogy a hajad illatát
titokban
szerelemnek hívtam
azt is
akkor is
- Kovács Erika - Málna alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges