Triptichon
nem szűnik a varázs
nem múlnak az álmok
szelíd határsértők
szememből szemedre
áthajolnak
napvilágnál inni
csillagok fényét
tüzet gyújtani pázsitodon
majd kioltva megrabolni
rejtekeidet
nem fogyó rejtelmeidet
körülölelnek mindennapjaim
titkos ékszered szorításuk
tűz-ujjuk nyoma
s már nem szűnik
a varázs soha
szerelmem ébreszt
és bocsát rád álmot
itt áll előttem
éltető fénybe öltözötten
és sugarát szelíden
rámveti
íme
választott
napom
holdam és minden
csillagom
partról a vágyott
álmodott tenger
és "föld!" kiáltás
az árbockosárból
élet mely
puszta létével
hevít
a szenvedélyig
és kitartanom segít
élni én beléköltözöm
magára gyújtott
és végigégem
már sosem fogunk
se asztaltól se ágytól
már csak itt a közelemben
ha legtávolabb távol
ing alatt lángként rejtelek
bőröddel bőröm perzseled
járjak bár bárhol
fölékesítve napjaim
a megújuló vágytól
mindenkor bennem virágzol
fölöttem követ csillagod
kivezet mocsárból sárból
és már sosem fogunk
se asztaltól se ágytól
- Bátai Tibor alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges