Tiszta kék egű reggelen,
napsugár ecsettel
az égbolt vászonára
hajókat festettem;
azok méltóságteljesen
elúsztak feletted.
Nem voltak hangosak,
de nem is némák,
vitorlájukat az égi szelek
hol csendesen, hol vadul,
fújták... és fújták.
Hajózni kell! - emígy a bölcselet-
még ha dúl is kis viszály:
verte, tépett élet-kötelét,
a szél - remélni jó, s muszáj...