Tetőtől talpig
Hátam mögé állok,
bámulom magam,
nagyra nőtt árnyékom
alkonyba takar,
lábujjhegyen lépek,
ne is vegyem észre,
tükrömig elvezet
lidércarcom fénye,
nézem közhelyemet,
a kopott csillogást,
tágra tárt pupillát,
farkasszem pislogást,
hátulról mennyire
gondtalannak látszom,
nyakamból keblembe
hullik aranyláncom,
mennyi vágy, fájdalom
bolyong most is bennem,
hisz meztelen állok,
s Te jössz velem szemben.
- Péter Erika alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges