ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

Teremtő varázslat ez, őssejtnyi lét,
csapongó lélektánc, milliónyi szövet.
Kibomlott virágszirmok vajúdó láza.
Rejtett tisztaság, amit csak ember hord
titkos bélyegként átörökített jóként
- magunkból magunkba cseppentve -
mindig egy újabb feltámadásra.
Ez a sorsunk. Emberi küldetésünk ez.
Sziklatestünkön parányi sejt csak,
könnycseppnyi Isten gyér hitünkhöz
a világmindenségben, mely áthatol
a rosszon, felcsobban, duzzad, ölel.
Pórusaink remegő vágyán ér pattan,
forrás fakad, folyók szelik testünk lankáit
s tengerről álmodunk, nekiszabaduló
végtelenről. Börtönöket döntöget
megállíthatatlan a tudattá nemesült ösztön.
Bennünk él frigyben, gyógyít, ápol, visz, repít.
Hegyekről völgyekbe velünk fordul a Nap,
lángkardja átszabja ormok lágy ívét,
kristálynedve éltet s szomjat olt.

Teremtő varázslat ez, őssejtnyi hit.
Kétely s remény virágillatban, ébredő
éltető zsongás a múlandóság felett.
Őrizzük óvón észrevétlen
-az ember így teremtetett-
s mint hangzavarban tisztán zengő hang,
hozzánk bújik, hízeleg közel a szívhez.
Ember szülte szó, sima és érdes, hogy meghalld
benne a csodát az örök teremtéshez.
Ősök ajkán s utódokén, mióta forog a föld
egyikkel kezd az élet, másikkal bevégez,
ahogy kimondatott általad Uram,
mikor megalkottad az első embert,
légy mert akarom, sokasodjatok, legyetek
olyanok, mint gyenge termővesszők
test-test lélek-lélek által egymásba font öl-melegben.
Legyetek szépek, jók, mézédes szőlőszemek
mámortól csordult éltető cseppjei.
Szomjat oltó, éhséget csillapító anyaföld
örök késztetése vetésre, aratásra.
Kergetőző szél, loboncos búzatengere,
mindennapi kenyér, mit nélkülözik a száj.
Vívódás s megfontolás ősszövevénye.
Áldozatot kérő Isten vérrel szentelt
oltárán feloldozás arasznyi fényben
s fennmaradtok, ahogy mondta az Úr.
Légy mert akarom s lesz új teremtő varázslat,
ihletett szülő perc, életet adó ér, patak,
folyó, tenger és óceán. Termékeny föld-öl,
vágy és csók. Ébredő öröm, mértékadó jóság.
Bilincsből szabadult bajnak emberi szó.
Megértésre rést ütő csend halotti ricsajban.
Utolsó reménye széthullt sziklafalon
minden elvetett magnak.