Tenyérbe zárt vágyak
Ölelni jár az éjszaka,
megperzselnek puha csillagcsókok,
ezüstfény ragyog ajkadon,
hárfahúron zengnek lágy akkordok.
Párnánk alá bújik a hold,
szemérme csak ott lel menedékre,
virradatra gyűrött az ég,
szürke folttá kopik feketéje.
Bolygóink is orcátlanok,
két felhő közt csillagkaput zárnak,
s nyelvet öltve hátunk mögött,
kuncognak a tenyérbe zárt vágyak.
- Péter Erika alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges