A tenger
...
Néha álmomban mindig kék,
Ragyog és bűvöl a tenger,
Fodrai, mint gyöngyszemecskék
Selymesek, s nézi az ember.
Végtelen, morajlik, s ha kell
Viharban áll hátán széllel,
Vagy néma és mindent elnyel,
Mélyében titkokat érlel.
Titkait földnek, életnek;
Víz és messzi ég határán,
Hol nincsenek már félelmek,
A nap, s szeretet talál rám.
Tenger-hullám, ha partot ér
Látom, milyen kék a tenger,
Érdemes tenni akiér’
Tud lenni ember az ember.
- Pekka alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges