A tavasz misztériuma
Nézem a tájat, a rügyeket vajúdó,
levelek közé rejtőző fákat, és
a tavasz elé térdelek. Ég felé küldöm
hálaimám, hogy megélhetem
e rejtelmes feltámadását még
a világnak, e fenséges újjászületést,
amint lágyan rám hullatja illatos fátyolát
az alkony-ég, elsimítva gyűrött magányomat.
A felhők mögül halk vigasszal
int búcsút a nap: megvirrad holnap is!
Arcom a biztatásra felderül,
hogy velem lélegzik március,
de a mosoly mögött könny fakad;
bennem él minden hiány és szenvedés
azokért, kiket elérhetetlen távlatokba rejtett
a messzeség, és ma még talány, hogy öröklét vár,
vagy végeérhetetlen, megsemmisítő
halál.
- gosivali alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges