tanúbizonyság
magamnak féltem eleitől fogva
rajtad kívül nem voltak idegen isteneim
a te gyönyörködtetésedre halaszthatatlan
zűrzavart készítettem és megfeledkeztem
a nyugalom napjáról de szerettem és tiszteltem
anyádat viszont mindenki kínját elkívántam
ó én szegény szakképzett szenvedő
de ma kihallgattam a virágok tanúbizonyságát:
viharok tilalmaival nem törődni tenni a dolgunkat
osztódni a virulásban nagy levegőt vettem
eltöröltem a kérdőjeleket és érdemem szerint
kizárólag igeneket kiáltottam az Ígéret-hava felé
mellemre tűzte a Nap a békesség rendjelét
*
A fény dicsérete című mandalasorozatom napfonata
- Pethes Mária alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges