Arcod idézem,
mint fénysugár ölelte
kincset, s csak nézem -
lágy fény az alkony,
leheletnyi érintés,
örök pillanat.
Megcsillant benne,
mint sok fénye az égnek,
s elbűvölt engem
megfejthetetlen
mosolyod - mit szeretek
tekintetedben.
Lelked tükrében
fürdetem a csillanást,
átjár, felemel;
eggyé szelídül
a fényük és árnyékuk,
lebegünk benne...
S e mindenségben
csak mi vagyunk, senki más,
...'tűnik a világ.