Tüdők nyögik
És máris ott a kérdés
ha azt mondom: Halál.
Gyors legyen, mint a villám
a szél marta rétek fölött
ritkuló hegyek ágyékán
térdepelve minden miatt mi fáj?
S mennydörögve zárja be a kék eget
míg alul a föld morogja bánatát.
Vagy lassú álmosan daráló
akár a megfontolt ölelkezés?
Körmök csapódnak nézd a bőrbe
tüdők nyögik a forró kínt tovább
verejték ágaskodik a térdhajlatokon
és közelebb már a satnya balettcipős kéj.
De elbotlik mind, mind, mi mozdul
testvére minden sötét saroknak
nevet rajtad is te bátor a köd takarta éj.
Legyen néma, mint születésem döbbenete
ahogy a gyermek nem felsír, inkább lefordul?
A karból mi húzza a világra minden fájdalommal élni
még csak járni sem tanul inkább lépni fel, félre és át
botlani sima részeken, háton leérni, aludni hason
repülni szerettem volna magányban és vadul.
És a vadak most önfeledt zabálnak, nézd az erdőt
szemedre szűkülő szürkeség, ahogy bealkonyul.
Most behúzom a függönyt
odakint fityiszt mutat a telihold
hideg telet lobog a késő ősz.
Szólnék valamit
de a torok keserű kínja minden hangnak
a láz tekergeti a fűtést átkozott legyen
minden kazán.
_______________________
2016. november 16.
- northman alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges