Túl közel
Messze kerültem magamtól,
ki voltam, hűtlen elhagyott,
mióta elmentél,
csak bús árnyékom vagyok.
Nem haltam utánad,
a létezés örök:
álmaimban élsz.
Nesztelen az éj
a lét és semmi küszöbén.
Hozzád érkezem,
átölelsz...
Éjszakámba mártózik a csend,
majd lassan elmosódik
testtelenné vált alakod.
Emlékedről még szó sem lehet.
Túl közel vagy...
*
Fotó: internet
- D. Bencze Erzsébet alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges