(visszatér(Ő)-rímelő)
emlékszem ültem a játszótéren
elrévedeztem a boldog léten
akkora voltál csak mint egy alma
aprócska gyümölcs a Nagy Egészben
üldögéltem a hűs fák tövében
homokoztál - én ámulva néztem
ahogyan éppen a sárga vödröd
felemelted nyögve nagy-vitézen
hatalmas volt s te olyan parányi
lehetetlenség volt rád találni
úgy elrejtőztél a vödör alján
(akkor is szerettél bújócskázni)
és férfi lettél – világot látott
(itt árválkodik a kék lapátod)
az üveghegyen is túlra mentél
talán meglelted időtlen álmod