Túl
Egymás szavába vágva,
megannyi tágra nyílt szemű gyerek,
zsoltárok szaladtak elébem,
a lombok napot szórtak,
s az aranyfoltos járdára hulló
százszínű trilla
kedvemre ült,
ha szóltál.
S igazat mondott
akkor mind
az ének,
kerekre faragott
esték ültek csendben az
eresz alá,
ölemben nyugodott
a hold ezüstje,
örök nyár volt,
a kémények mogorva,
fekete füstjét messzire
vitte sóhajos
álmunk.
Szégyentelen állnak
elébem újra
a cifra rongyokba tekert
találkozások,
feledném,
hogy békéid bennem
lángoló városok lettek,
zsúfolásig már torkomon
a panasz.
Körbejárlak,
csillapítatlan szél,
inged alól lopom
illatod,
úgy maradnék
nálad.
De azt mondták,
szabad vagyok.
- Nagy Horváth Ilona alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges