Megírtam már ezer szóban,
merről, honnan, ki és miért,
de még tízezer feszül börtönében –
enyém, övé, tiéd.
Feszeng köztük a Holnap-trappolás,
láb alatti Félsz, égőn szítja őket
a szerelmes, lelki Furcsa-láz.
Egyszer kitör mind odvas rácsai mögül,
mint egységes élniakarás. Töviskoronát
hoznak majd nekem – semmi mást.