ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

Összehozta őket az élet. Rendelőintézeti betegként került 'az okleveles gyógymasszőr kezébe'. Válla gyógyulatlan maradt (hat kezelés vajmi kevés), időpontot kért és a Dóra otthonában folytatódhatott a kezelés.

Elég reálisan gondolkodott, sosem szeretett volna sem öregebb, se fiatalabb lenni, de arra már régen rájött, hogy renyhe - valódi testmozgástól mentes életmódja - kikezdheti az egészségét.
- Megpróbálok valamit, jónak ígérkezik! - mondta barátnőjének sokat sejtetően a telefonba.
- Meglátjuk! - nevetett fel a vonal túlsó végén, Márti.

Maga sem hitte, hogy már az elő kezelés ennyire hatásos lesz a testére és a lelkére, egyaránt. Mikor az apró termetű fiatal asszony végzett munkájával, különös érzékenységgel - szinte bőrét alig érintve, fejétől a lába irányába húzva eltávolította róla a zöld színű, pille könnyű lepedőt (úgymond a kiváltott, de innentől kezdve fölösleges 'energiáktól' megszabadította) - csak ennyit tudott kérdezni: - Pihenhetnék még egy kicsit?
Kérdésével szinte egy időben a masszőr is mondott egy apró mondatot: - Egészségére!
.............megköszönte... majd akaratlanul könnybe lábadt a szeme, ami aztán lassan,
ráérősen végigcsorgott arcán - és szipogva, kissé mentegetve magát, újra megszólalt:
- Nézzen ide, Dóra - elérzékenyültem!

- Mindenki másképp reagál a masszírozásra. Van aki a majdnem mezítelen testhelyzetet sem viseli el, és ha meg is szokná, számára a teljes-masszázs egy órányi időtartama elviselhetetlen kínokat jelent. Más tartózkodó visszafogott természetű és nehezen 'bízza ránk magát' - ilyen esetben fölösleges és eredménytelen a dolog. - Ugye tudja, hogy nem fogom majd alkalomról-alkalomra egyformán masszírozni. A teste aznapi fizikai állapotához kell alkalmazkodnom. Kezeimmel igyekszem megkeresni a problémás izmokat, izületeket, stressz kiváltotta bőr alatti göböket. Furcsa erről így lesarkított módon beszélni... nem is tudom most miért kezdtem hozzá
- fejezte be hirtelen.
- De, Ön mire gondolt amikor elpityeredett? - kérdezte.
- Egész idő alatt kívül állóként figyelhettem a saját testem. Különös érzés kerített hatalmába 'mikor összecsomagolta lábaimat'; ahogy csigolyáim szinte egyenként reagáltak az érintő kezekre - amik meszes , beteg testrészeimre bizonyára a legmegfelelőbb gyógyító mozdulatot keresték és találták meg. Örültem ennek az érzésnek, és arra gondoltam - élete során mindenkinek járna egy ilyen élmény.
- Ettől a szép, de megvalósíthatatlan gondolattól érzékenyülhettem el - akaratlanul.

Dóra kikísérte. Elindult, de egy hirtelen mozdulattal visszafordult.
- A mai kezelés után úgy gondolom, nem egy 'közönséges masszőrrel volt dolgom' - mondta.
A láthatóan fáradt negyvenhárom éves, de mosolygó-szemű fiatal nő ezzel a mondattal válaszolt: - Amikor a három gyerekemet kellően-nagyra-felneveltem kitanultam ezt a mesterséget és tevékenységemet elkezdtem - éreztem, hazataláltam.