Tócóskerti táj /Holló László pályázat/
Sáros fű,
az út menti köd
hideg nyelve alól
előszivárog az éj szeme,
s szétfolyik amerre látnék,
ha konok állam mellemre hajtva
nem az út gödreibe merülne
legyőzött tekintetem.
Kérges markok kapnak
szörcsögve
sajgó léptem után,
féltörzsű fák mögül éhes torzók
csontszín suttogása
kócol,
egyre nehezebb az ősz.
S míg nyomomba ered
a rettegés,
alakom elfedi a nyúlós kék nyálát
nyakamba csorgató
kései óra.
Elmosott határom maradásra int,
csontszín fák kék arcú riadt torzója,
állok az elkent tájban,
akár valamely fösvény isten
fog közül morzsolt
szegetlen ígérete,
százárnyas korom
és egyszerű
fekete gondolat.
Aztán indulok megint,
új színeket keresve
sötét kedvvel,
akár a megtestesült
komor este.
Egyre nehezebb az ősz.
- Nagy Horváth Ilona alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges