Télvíz idején
...
peckes gombszemű madár
hatalmas csőrében férgek
télszag tekergőzik
őszi napfény csorog ölembe
eltévedt lelkek kocogtatnak
lefüggönyözött ablakokat
kezem a billentyűzeten
révedt szememben
tenger habja fröccsen szét
fehér fehér kék az-úr
(félbeszakítottak mit is akartam
ja igen - tenger)nyi gond(talanság)
mindig mihez képest
tudom a pénz a legkevesebb
télszag gázszag
számla - z nélkül almás
miért kell a bűnbeesést ránkhátékázni
szoknyámon szétszaladnak a pettyek
vérhálós pupillám elé
számok (ssszz)ámok
nem tudom megszeretni
pedig művelem mióta eszemet tudom
mindenhol szabály(osság)
a kódfelfejtőnek is elszakadhat a cérnája ugye
lövésem sincs (sör-étességmentes vagyok)
mert szeretem az állatokat
kivéve a gombszemű fekete télhozót
(na jó a férgeket és emberi megfelelőjüket sem)
ez egy komoly vers hölgyeim és uraim
máz nélküli rímtelen rémes
csak nézzenek a sorok mögé
volt nyúl nincs nyúl
dögök a cilinderben
majd felzabálják őket is
mert a varázslatnak ára van
ahogy a szikrázóan szép hóban is
megfagy évente pár hajléktalan
vizek mélyén csontok oszló hullák
látszatra mégis olyan mint a
áh hagyjuk a szirupot
úgyis fogyókúrázni kéne
leadni a feleslegből adakozni
kannibál testvéreinknek míg
el nem fogy belső nélkülözésünk
nem lehet hogy ez a tél legyen az utolsó
motyogják bizakodó öregek szerelmesek
hess pokolszemű madár
csőrödből ejtsd ki vonagló időnk
- Mirage alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges