Téli fény
Ahol a vízesés jégszilákká
fagyva megszűri a csendet,
a kóbor fény aranyröggé
változtatja a kavicsokat,
de csillanásuk hó takarja,
már azt hittem, éppen így
minden érzékem halott,
s hiába lüktet s alakít
a sors, mozdulatlan, merev,
törékeny anyag vagyok,
ám e tél lobbantott nekem
remény-láng-szirmú
buja pipacsot.
- Péter Erika alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges