...
kiröpültek kezemből madaraid
hogy felcsipegessék a közös nyarakat
ónos eső hullott szemed árkai mélyében
mint apró csigavonalak
elmázolt jövő ezüstje fénylett
a hirtelen ránk zúdult sötétben
távolodó vonatdübögés visszhangzott
szíved egyenletes nemlegessége
és hirtelen nem értettem
miért állok az utcai lámpa
kiéhezett árnyai között
hiszen semerre nem vezet út
se tőled se feléd
örök körforgásunkban
most te hozod meg a telet