Táguló orrlyukak ( illatod.. )
És most szerelem..
Lángoló öblök
nyújtózó tengerek között
elrejt téged egy szív.
Most pihen meg a megállóban
diszkréten dobogja hűs neved
arcodról másolt felhőket
gurít valahogy délnek
mindegy csak kifelé a városból.
Hajnalokat fojtok kávéba
hangoddal takarózom még kicsit
a bőrön a bőr még megremeg
talán sóhajt vagy sikolt halkan
vissza húzná párnába rejtett kobold álmaim.
És most szerelem
A zacc dombok puha paplanok
erőtlen tv-k és táguló orrlyukak ( illatod.. )
és a szürke ’csatornaíz eső cseppjei között
ott állsz meztelen
én ablakra tapasztott
kitépett gerinccel ölelnélek újra.
2019. november 20.
- northman alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges