ARTpresszó - művészeti portál - versek, irodalom, próza

1. Ouverture

Ironikusan könnyű csak
megjegyezni,hogy az egyik vers
mitől különb a másiknál,
vagy egy jellem szikárabb-e,
ha naponta apró puzzle darabokká
aprítják, majd illesztgetik 3 D-ben,
esetleg program híján csak úgy a síkban
szükségképpen bonckések nélkül
fertőtlenítőszerek hiányában
gennylázas az ébredés.

Ugyanígy az ego is, ha felszínre tör
mutatja meg igazi arcát:
a nemtelen sárkányét,
ki elveszítvén hat fejét,
csak megmaradt nyelvével,
pontosan eggyel izzít
lávafolyammá minden értéket,
midőn dühe a kékséges fény felé tör.
(Mélykék fénylény, Sátán bálvány...)

2. Allemande

Csak szótlanul néztem Rád,
s azt hittem, nem jól hallak,
de aztán villám suhant át az égen,
midőn hirtelen ráébredtem,
igen, ez vagy Te:
oly képlékeny, akár a szavak,
így lehetnél csodaszép verssé
vagy kidobandó szemétté,
de próza vagy, mi minden
költészet nélkül rám szakadt,
hogy olvassam végig.

3. Gigue

Szemüveg nélkül elhomályosulnak
előttem a betűk, összefolynak,
s inkább csak az időt húzom,
mint iskolában az elégtelenre
váró, semmit sem értő diák,
miközben igyekszem közömbös
arcot vágni, hogy tudd,
nem ér el lelkemig a dalod,
s hogy az illúziót még
gömbölyűbbé tegyem
időnként felállok
járok egy nagyot,
majd iszom egy pohár
vizet, hogy leöblítsem
a bennem varázzsá
soha nem érő látszatot.

4. Courante

A bűvész trükkökhöz elegendő
egy táska, egy könyv, egy doboz...
Tudod, szeretem azt, hogy a
társadalmon még éppen belül
vagyok, s nem kívánok kilépni
a medence baktériumoktól hemzsegő
síkos peremére, de veled ez bizton
sikerülne, s közben Te az vagy, aki én,
mert - ezt súgja a ratio - nem leszek soha:
Csipkebokor mögötti szó, láng, mi
szüntelen lobog, de nem hamvad
parázzsá mégsem, szerelmed bőrömön
érzem, sejtjeimbe zárom minden
rezzenésed, de mellékes,
hidd el, minden hangod,
ha én mélyre rejtem az összes kottám,
mert, ha megérintesz,
bennem is felcsendül a valaha is
hallott legszebb nyitány.
(Tannhäuser und der Sängerkrieg auf Wartburg)

5. Air

És falom a sorokat,
mondjuk, hogy lapozgatok,
miközben tudom, hogy vársz,
s csak egy ajtó választ el Tőled,
ki, hogy közelemben lehess,
a sarudat is levetetted értem,
hogy általad is megszentelődjem.

6. Sarabante

Belső zokogásom az arcomra is kiült
-mi folyton érzi borostáid-,
a lélek és a test egysége megbolydult,
noha oly szép ez a történet:
van benne sárkány meg királylány,
pusztaság, törvény, rend és béke,
s mégis itt ülök, szemüvegem
rég levettem, azt a könyvet
is lettem, de hidd el,
az a nyitány most is itt
cseng bennem.
_________________________
M. Fehérvári Judit

Debrecen, 2011-12-03.