Szorong a szél úgy sír
ágakba fogodzó szimfóniája
a fák is sírnak
pusztuló törzsüket hántva
nyüszít az ég menekvő árvasága..
..és retteg minden költő
kinek álma gyávul halálba
mert nem lesz kéz
ki e pusztulást
verssé komponálja
én már nem teszem
tollamtól megvonok minden szótagot
többé ne boncolhassa
boldog boldogtalan
mit neked nem mondhatok
hisz nem érti senki
hát ne falja,
nyelje, zabálja
könnyemet
..hogy értené bárki
ha sosem maradt még árva
nélküled