Szeretnék:
kint lenni messze, a tó partján,
hunyorgó nappal megfestett
égalját csak lesni mélán.
Szeretnék:
csobogni a csermellyel némán,
hallgatni együtt a csenddel,
ahogy pár vízcsepp lehull rám.
Szeretnék:
hátradőlve pihenni léhán,
s végre néznek a csillagok,
ledobják fényporuk hozzám.
Szeretnék:
de nincs tó, csermely, nincs, aki lát,
mint aranyszem a homokban,
ragyog, fénylik a napvilág…