szerelmes vers
Az ablakon bekacsint az őszi hajnal
szemérmetlen fűrkészve fáradt testeket
még minden hajlatban izzik éjjeli csatánk
a lepedőn lüktet minden édes illat
s ahogy lassan beléivódik bőrömbe ízed
úgy csitul vágyam, s szenderül a szenvedély
jó így merengni karodban
odakinnt még fagyos a reggel
páracseppek fogócskáznak az üvegen
s álmosan ásít néhány felleget az égbolt
rég élt ilyen béke bennem
hosszú volt az út
oly sok ebarcú kedvesnek vajúdtam már szerelmet
de vágyam egyre csak hajtott
voltam asszony, anya s gyermek
hűtlen lotyó, szerelmes kamasz
megcsalt nő, használt s eldobott hús
voltam költő..
elkönnyeztem ezredek könnyét
míg véstem papírra minden bánatot
mára már tudom, a sors mindig elvesz
hogy visszaadjon
s most kaptam
nézlek ahogy alszol
a szerelem pihen arcod gödrein
minden valós, s minden az enyém
az érzés, a vágy, a most
s ez a vers...
a szerelemről.
- Krisztina alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges