Sodródsz, ahogy elernyeszt az önkény.
Nincs itt, nincs most, nincsen semmi se.
Csak te vagy. Ezer te. És az örvény.
Dadaista, profán szentmise.
Lelked bezár. Két karod kitárva.
Így süllyed együtt és külön
ólomsúllyal lelkükön
emberöltőnyi lehunyt szemű árva
fényt álmodva, önkéntes vakon
felszabdalt csendbe szemhéjtájakon.