Szelídülő tavasz
Olvadt cukorkaként csorog a hajnal,
halk fűzfák illegnek dús aranyhajjal.
S míg rezgő nárcisz játszik bús harangot,
szelídülő tavasz bennem a hangod.
Fűszálélen harmattá érik a dér.
S ahogy két vállunk melege összeér
a közénk dermedt mindenség rácsain,
sziromlevél peng nagy csöndek ágain.
Látom-e valaha még egyszer, Kedves,
ahogy tenyered félhomálya repdes
újra hívón, féltő vigasszal teli,
amikor az ég hajadba tűzdeli
bíbor fényeit, s a pillanat szépen
alszik el szívem árnyék hűvösében?
- Mészáros László alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges