SZARVASGOMBA
Ha rátalálnak, őrült erő robban
párzás előtt a hím gímszarvasokban,
egy titokzatos vágy a szerelemben,
nem hasonlít az íze semmihez sem,
mintha az Éden látogatna hozzánk,
és nyelvünkkel illatot falatoznánk,
nagy tisztelet az értő franciáknak,
ők nevezték a konyha gyémántjának,
a fák tövén, a földben jött világra,
s nem mennyisége, illata a drága,
lelőhelyére, mint fényre az árnyak,
a tölgyek és a bükkösök vigyáznak,
s mint lélegző kincs, mint valami kegyszer,
úgy dúsul húsa márvány erezettel,
egy furcsa zene, s úgy ajzza a vágyat,
hogy joggal hívják gombák Mozartjának,
a gyengesége mindennél erősebb,
a férfit edzi, s lágyítja a nőket,
ám olyan mindegy minek is nevezték,
ha előbukkan, tűnik az üresség,
pár grammja is a mindenség egésze,
mert beleszaporul a szívverésbe.
- Mityka alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges