Úgy mondtam volna,
de nem jött a szó.
Elnyomtam magamban a sóhajt.
Arcomról megindult feléd egy biztató,
de útközben elakadt.
Szemedben fáradt fény.
Ráncaimban könny nem csillant.
Talán nem kellene.
Esetleg néha.
Akár vállalni, hogy megbántanak.
A tapintat is tud mély árkot ásni.
Hidat nem ácsolnak elnyelt szavak.
A tériszonnyal kellene valahogy elbánni,
hogy ne fájjon az a mély csend,
amibe rántalak.
Ölelkezzen bátran kérdés, felelet,
s ha kell, birkózzanak meg egymással.
Vagy csengjenek, mint kórusban
felső szólam.
Csak ne a csend szakadékában
kövüljenek meg, mint besenyők
elé szórt Szent László érmek.
Nummulitesek.
Legyenek inkább szigetek.
Lélektóban.
***
Nummulites - kihalt egysejtűek - "Szent László pénze" -Az egyik legenda szerint: Amikor besenyők üldözték Szent László királyt, bízva az ellenség kapzsiságában, aranyakat szórt a földre, így menekült meg vitézeivel együtt. A besenyők elé szórt aranyak hamarosan kővé változtak." Wikipédia