Az idő nyargalt, Veled
de most döccenős lett
utad, hátra kellett hagynod
fényes-arcú magad
... egyszer a múltban
vagy, - máskor a jelenben
Becézlek! - még a telefon is
könnyezik kezemben
gyógyszereidet nővérke adja,
olyan sokszor belefetejtkezel
a pillanatba
Becézlek, vidítalak - de a fergeteg
mi jön... teleszórja képzeletedet
hiába emlegetem rendületlenül
szépen megélt emlékeinket
Közös imánkat ma (három hibával)
önként mondtad el
sebtében javítva feledékenységedet:
Büszke vagyok, Rád - így és most
immár kilencvenháron évesen!
ANYÁMNAK
Pécel. 2021. március havában