Születés
Az én kedvesem távol van.
Napok fénye sző hálót körénk,
csillámló örömökkel terhes teret.
Szabadságra nyílik meg a mély,
kitárul látványa jólkerekített kötelékeiben,
világ áll már előtte, önnön alapjából szövődött erő,
hatalma leplébe oldódó fuvallat,
Lélek, világ.
Végtelenre nyílt tündöklő parány.
Hol vagy? Hol keresselek?
Vonzás harca, fásultság nyugalma, csömör édese majd.
Így látja csak: a látvány végtelenje
tükrök takarta rejtetlen titok,
mint gömbbé záródó határtalanság pörög szakadatlan.
Nincs szabadulás. Nyílt, végtelen,
nézd, hisz nyílt és végtelen, kétségtelen,
nézi, hisz szívvel látható, valóban, bizonyos, szabad.
A tér öleli át, magába fojtja, édes méz, megöli őt
élete.
Távol van az én kedvesem.
2011. jan.
- Babják Krisztián alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges