Szökik a tél
Vonszolódnak sötét, súlyos esték,
vén terhével vánszorog a tél,
fordul a föld lassan, szendereg még,
de álmot űzve pirkad rá az ég.
Meglebbenti nyirkos, súlyos leplét,
felriad a hosszan álmodó…
Takarója sűrű, nyirkos köd még,
de alatta épp' szökésben a hó.
Hűs fűágyon álmos virágbimbó,
barkaágon félszeg rügy fakad,
ködharmatos tavasz elé omló
gyepszőnyegen bogárhad szalad.
Ringó ágon madársereg táncol,
lomha varjúk irigyen lesik.
Cinkék hada cserfesen viháncol,
szökik a tél, nem is int nekik.
- gosivali alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges