Szívemben tisztaság van
Szelek fürdetik a hullámokat,
fenn vízipókok, lenn aranyhalak.
Fénykötélen hintáznak az árnyak.
Dél van, most kondít a templomharang.
Tejfehér fodrokat fest a Körös,
öleli a kéket a méz-sárga.
Bronz-vörös zölddel csobban az arany,
hull az ezüstszürke a barnára.
Indát vet rám víz alatt a hínár,
fenn mennybolt kering, türkizfényt ereszt.
Szétnyílt tűzgömb a rám zuhanó Nap,
kőteste márvány, égő sírkereszt.
Csobajos örvényben kél a fohász,
óbor éget így szikkadt garaton.
Kimosott bűneim hófehérjét,
mint rég kökénybokrokra aggatom.
Itthon vagyok, testemre tetovált
tájként ölel a múlt, úgy nyújt kezet
elcsatangolt tékozló fiának,
mint aki végleg hazaérkezett.
Hűvös ölelés bölcs mélysége ez,
vízre hajló fűz álma holt ágban
életsarjasztón e szent folyónál.
S a szívemben újra tisztaság van.
- Seres László alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges