SzárnyCsapások
Fotó: Vancsó Zoltán
Jöttél, hogy repüljünk,
lebegjünk még feljebb,
érezzük: a Naphoz
közelebb vagyunk,
szárnyunk papírvékony,
de mielőtt elégne,
aranyló pilleként
még ragyoghatunk.
Irigyen néz fel ránk
a fekete város,
mi is méregetjük
a sötét színpadot,
fortissimo sikolt,
a piano lázad,
kottakönyvük sincs már,
falsul játszanak.
Így hát elvágyódunk
a muzsikás mennybe,
nincs bennünk félelem,
nincs köztünk harag,
látjuk, hogy párducként
lopakszik egy árnyék,
alakot vált és vércseként lecsap.
Ekkor a dallamot
a vihar elragadja,
hullámokkal küzdünk,
riadót fújunk,
s hogy megtisztulva
születhessünk újra,
még a hamis taps előtt
meghalunk.
- Péter Erika alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges