Emlékek, apró
macskakövek,
puzzle kirakók,
ez volt a múlt.
Jelen árnyai alatt
az idő messze szalad.
Jegenyesor, keskeny út,
apró lábam messze fut.
Gyermekkacaj, játszóterek,
az idő is csak játszik veled.
Narancsvörös naplemente,
velem jön, messze-messze.
Kattog az idő-vonat,
homlokom mögött
emlék matat, kísért.
Mondd, ki vagy...
Szelíden suttogom:
nem több, mint más,
s nem is kevesebb.
Éjjeli álom-maszk
arcomra tapad,
suttog az idő:
bújtasd el magad!