(Parafrázis Weöres Sándor;
Dalok Na Conxy Pan-ból. II. c. verse nyomán)
(Nyugat · / · 1940 · / · 1940. 9. szám)
Végtelen nyugalom ringat a szférák
Redőiben, s tajtékot lát szemem,
Lágy mosolyok futnak és kopott tréfák
Hullnak; körülöttem smaragd verem.
Látomások tompítják, szúrják szívem,
Éjbe tűnő zöld karvalyok között,
Megannyi elfelejtett álom pihen,
S mindenikben egy szó ketté törött.
Ezer sugár találkozik az űrben,
Katlan mélyében szemez a varázs,
Ezer, meg ezer búzaszem a csűrben,
Csak a sorsok közt nincs találkozás.