Sirámok
Lucskos, didergető idő
fészkelte be magát hozzánk,
nyilallik a fej, a homlok,
megroggyan test, a szenvedő,
terhes szürkeségével
ködöt lehel a lélek,
duruzsoló falak között
teng-leng csupán az élet,
kimenni is csak a munka,
a kell nógatja az embert,
hiába villan ki néha
a Magas tenyérnyi kékje,
pillanatok alatt vége,
rátekeredik a szürke,
levegőből lóg alá a
vérszegény nap kurta lába,
csőrét szárnya alá dugva
gunnyaszt a galamb
magában.
- Kádár Sára Hajnalka alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges