Ködös lábnyomokkal ragyog ma a nap,
kitárt ablakaim háromfelé néznek,
zsúfolódnak, nőnek, rejtőznek a képek,
érzem mi tegnap volt, holnappá szalad,
de még nem távozom, adok Rád reményt,
sértetlen lélekkel táncolok a léken,
s az érzés ovális ezüstkeretében
égetem magamba léted bélyegét.