rigmusok a tanár úrnak
Vasbányai Ferencnek szeretettel
(E sorok kézírásos változata a budapesti József Attila Gimnázium 1969-ben érettségizett IV/C osztályának találkozóit megörökítő albumban olvasható)
tarkódon égtájak célkeresztje
gesztusok vetkőznek meztelenre
szívkamrák fagyálló vermek
forradalmaid leveretnek
felekoronáznak ha koronáznak
szélemelte torony a várad
birodalmad ím birtokba veszik
surranó léptektől hangosak termeid
történelem előtti távolléted
a csodák nem veled történnek
ha a tisztás varjakkal teli
még a galamb is megkeselyűli
szivárgó sebek homokzsákok
megint megfogan – hányadszor – az átok
villámaidon jégből a nyereg
most az átok is gyönyörű lehet
korlátok közt félelmes szabad
miért rázná hát rácsait a rab
elrozsdállt szegek szúette fa
az úri közönség elindul haza
elföldelve a törött hangszer
most húzzon tust a bátor ha mer
varjúláb hogyha tapodna a kertben
légy szelíd és kérlelhetetlen
harmadik utáni nap ha lenne
bizonyosság legyél a kételyre
magára ismer bennünk a tekintet
a csoda halála sem büntethet minket
merőlegesén mindahány égtájnak
dideregsz tagjaid fájnak
lehetetlenülsz egyetlenné
fegyver elleni fegyverré
védtelenné fölvértezve
véred folyik jön az este
meglengeti fejkendőjét
ingként hűl válladra a sötét
ím a csönd termőre fordul
káromlásod ha csikordul
személytelen ige első személy
vád és védelem helyet cserél
hódító hódítás híján
börtönudvarként bekerít a hiány
istenülhetni emberül
mifelénk sosem sikerül
győzelmes bukás és mind a közhelyek
arcodat újrakezdheted
égrehajított csillagok
minden égitest én vagyok
homlokegyenest harmóniák
néked ajánlom e strófákat diák
talán nem leszünk haramiák
mire lakhatóvá válik a világ
- Bátai Tibor alkotásai
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges