Fejemben itt - a lágy szavak
Között - az elme oly’ szabad:
Nyakadra hurkot ejtve áll,
Figyelve, végzetedre vár…
Üres fejedbe langy’ hitet
Ma még a tompa szív vitet,
De már a tábla készen áll:
‘Csupán parancsra jár a száj!’
Belőled egyre szónokol
A Káosz, és de jól papol!
Körötte sáska hadja áll.
Beszélsz, amíg magába zár…
Jövődet így, e képeken
Keresztül érve képzelem:
Mögötted éj sötétje áll.
Remegj! Hiszen fejedre száll.